Élet a kollégiumban

A nagymegyeri Kereskedelmi Akadémia és a Corvin Mátyás Magyar Tannyelvű Gimnázium tanulóinak száma együttesen meghaladja a hatszázat. Az ország délnyugati részéről érkeznek ide fiatalok tanulás céljából. A várostól távolabb élő tanulók számára az iskola lehetőséget nyújt a bennlakásra egy kollégium formájában, ahol évente több mint száz tanuló éli hétköznapjait.

A kollégium azonban több, mint egy egyszerű szálláshely. A lakók számára valóban ez a második, vagy olykor inkább első számú otthon. Egy életforma, melyhez hozzátartozik természetesen a tanulás, de ezen felül a kultúra, a szórakozás, a pihenés és a sport is szerves része az itteni életnek.

Ez utóbbiban számos sikert értek el kollégistáink. Kiváló egyéni sportolóink mellett az is egyértelműen kiderült, hogy az együttélés nagyszerű csapattá formálja az embert.

 Az iskola tornatermében évente  megrendezésre kerül néhány barátságos mérkőzés, amelyen az ellenfelet a régió középiskoláinak kollégistái alkotják. A hangulat mindig barátságosra sikeredik és a sportélmény után diákjaink a vendégekkel együtt vacsoráznak  

A kollégium lakóinak lehetősége nyílik aktívan és passzívan részt venni a kultúrában. A nevelőnők feladata nemcsak a felügyelés, de az okítás is. E feladatuknak tesznek eleget, amikor előadások sorozatával hívják fel a diákok figyelmét az élet fontos problémáira. Akihez ennél közelebb áll a kultúra, az is megtalálhatja a helyét. Működik ugyanis egy irodalmi színpad, amelynek állandó tagjai mellett gyakran közreműködnek önkéntesek is. A csoport feladata az egyes iskolai akciókon képviselni a kollégiumot.

Az iskola felkérésein kívül azonban számos eseményen közreműködik még az irodalmi színpad. Szinte már hagyománnyá vált, hogy a csoport minden évben  egy kis műsort állít össze, melyet az advent ideje alatt a környék templomaiban és nyugdíjas otthonaiban ad elő, ezzel még szebbé téve a közelgő ünnepet. Természetesen mindig hatalmas sikert aratnak. A közönség magasra teszi a mércét, de mindig sikerül eleget tenni az elvárásoknak.

 Több alkalommal vett részt az irodalmi színpad az 1848-as forradalom és szabadságharc emlékestjén is. A márciusi eseményeket énekkel és tánccal tarkított rövid színpadi darabban adták elő a résztvevők. A műsor része volt a díszes magyar öltözék is. A csapat felkészítésében Ábrahám Margit főnevelőnő  segített.

A park, ahol élünk!

A kollégium két egyszintes épületben kapott helyet közvetlenül az iskola udvarán. Az építményeket egy park köti össze, amelynek az év minden szakában megvan a maga szépsége. A tanulókat 70 szoba várja, melyekben két- illetve négy ágy, szekrények, polcok valamint egy asztal található. Mindkét épületben egy-egy tanulószoba. Mint azt a neve is jól mutatja, ide húzódhat félre az, aki esetleg tanulni szeretne. Ám a teremnek nemcsak ez az egy feladata van: itt zajlanak az oly sokak által ”kedvelt” gyűlések, eligazítások, de itt található a tv és hozzá a DVD lejátszó, valamint a zenelejátszó is. Ha éppen komponálni támad kedvünk, az sem akadály, hiszen van itt egy zongora, ami ugyan régi, hamis, de a miénk! Egyszóval a tanulószoba, ahol egyébként egy saját kis könyvtárat is berendeztek a lakók számára, egyfajta közösségi szobaként funkcionál. A lányok legnagyobb örömére akárcsak otthon, itt is van konyha, ahol megcsillogtathatják főzéstudásukat, és ahol természetesen mindig hatalmas a rumli. De mégiscsak szeretjük, hiszen ez az a hely, ahol mindenki megfordul egy-egy félre- sikeredett ebéd vagy vacsora után. A konyhákban korszerű a felszerelés – hűtő, mikró, vízforraló, egyéb konyhai felszerelések, de még a vasaló is az ember kezébe akadhat.

Gyakorlásra is nyílik lehetőség – már ami a gépírást illeti. Erre a kedvelt tantárgyra az iskola által biztosított elektronikus írógépeken lehet készülni. Aki pedig elakadt egyéb házi feladatával, és rájött, hogy társai sem bölcsebbek nála, annak lehetősége nyílik a világhálón böngészni adatok után. A kollégium több számítógépet is a diákok rendelkezésére bocsátott, és ezt a mennyiséget az iskola Jézuskája lehetőségek szerint folyamatosan növeli.

Az „sivár” hétköznapok

Bármilyen meglepő, de a kollégiumban ugyanolyan nehezen indul a reggel, mint otthon, vagy bárhol máshol a világon. 6:30-kor, akkor, amikor az ember épp a legszebbet álmodja, megszólal egy titokzatos angyali hang. Hamar rájön azonban az ember, hogy mit is hall: bizony, ez az ébresztő és az ügyeletes nevelőnő hangja. Ilyenkor aztán ki-ki a maga módján elkezd ébredezni. Vannak, akik gyorsan fel tudnak kelni, de a többség nehezen ébred. Ilyenkor történnek a legviccesebb esetek… A reggeli tisztálkodás, szellőztetés, rendrakás, és ágyazás közben andalítóan lágy zene szól – ami mégis oly förtelmesen hangzik a reggeli kóma hatása alatt.

7:15-re aztán csak-csak beindul valahogy az élet. Ekkor a nevelőnő jelent, s lassanként, de annál biztosabban elindulunk az ebédlő felé, hogy magunkhoz vegyük az életet adó reggelit.

7:50-től kezdődik a tanítás. A szerencsésebbek már 14 óra után végeznek. Ekkor, egészen 16:30-ig szabad a gazda, azaz mindenkinek kimenője van. Ekkor van lehetőség a városban vásárolni, vagy szórakozni, pihenni, a barátokkal beszélgetni, vagy bármi más tevékenységet folytatni. Ha szép az idő, akkor ez az időszak megegyezik azzal, amikor egy árva lelket sem látni a folyosókon. Rosszabb idő esetén zajlik az élet. Általában szól a zene – vagy a zongora. A filmőrültek tv-t vagy DVD-t néznek. Akinek rövid volt az éjszaka, az kipihenheti magát. Aki pedig szeret locsogni, az nem is választhatna erre alkalmasabb időpontot. Szóval ilyenkor mindenki leköti magát. Egy biztos, aki nem szereti a nyüzsgést, annak ajánlatos messziről elkerülnie a kollégium épületeit ez alatt az időszak alatt.

A kimenőt követően jön az a programpont a napirendben, amit minden lakó a legszívesebben eltörölne – a tanulási idő, ami egészen 18:15-ig tart. Ezalatt kénytelen az ember tanulni, mivel a nevelőnők katonás fegyelmet tartanak. Persze jól van ez így, hiszen rend a lelke mindennek.

Negyed hét után, mikor már úgysem fér több okosság a fejünkbe, megkapjuk a jelet, s mint Pavlov kutyája, úgy indul meg mindenki az iskolai ebédlő felé vacsorázni. Miután mindenki jóllakott, folytatódik minden ott, ahol délután abbamaradt. Ismét szabad foglalkozás!

20:00-tól csendes foglalkozás van napirenden – ekkor még él a remény azok számára, akiknek nem sikerült megtanulni a délután folyamán minden feladatot. Az okosabbak ilyenkor CSENDBEN (psssssszt!) lekötik magukat.

21:00-kor kitör a frász – irány a zuhany, persze miután kivártad a sorodat, vagy ha szemfüles vagy, a megfelelő pillanatot. Készülődés a takarodóra, majd 22:00-kor pizsamariadó. Ekkor még mindenki elsüti a nap utolsó viccét, kibeszéli magából azt, amit a délután folyamán nem sikerült. Szép lassan elcsendesül mindkét épület, és az álommanó mindenki szemére álomport hint. Néhány órával később aztán újra kezdődik az egész őrület elölről!

Persze az élet itt a kollégiumban nem ilyen egysíkú. Nap, mint nap akad olyan esemény, ami nem része a hivatalos napirendnek. Extra gyűlés, szuperpoén, meghitt beszélgetések… mind része az itteni életnek. Olyan, mint egy nagy család. Mindenki kiveszi a részét – ki így, ki úgy. Éppen ezért mindenki pótolhatatlan fogaskerék ebben az őrült gépezetben. A nevelőnők is, akik a féltő szigor mellett kitűnő beszélgetőpartnerek a nehéz időkben, és akikhez bármikor bizalommal lehet fordulni.

 A lányok kivételes szorgalmukkal kápráztatják el az itt élőket, a fiúk pedig a humorért felelősek.

A közel száz embert három kisebb csoportra osztják, mindegyik csoportnak megvan a maga vezetője – egy nevelőnő, aki az anyát pótolja.

 Így folynak tehát a mindennapok a színfalak mögött.

                                                                 A diáktanács