“Ahogyan a föld a napra és az esőre van utalva, úgy minden élőlény – akár beismeri, akár nem – a jóságra vár.”
Napjainkban a híreket és a napi gondolatokat a koronavírus témája uralja. Ezekre a hetekre, hónapokra, sőt az egész 2020-as évre sokáig emlékezni fog az emberiség, egyrészt azért, mert számunkra eddig ismeretlenek voltak azok az intézkedések és korlátozások, amelyeket egymás után hoznak meg a koronavírus-járvány terjedésének megakadályozása érdekében, másrészt azért, mert az új helyzet miatt alapjaiban változott meg az időhöz, egészséghez, tanuláshoz és munkához való viszonyunk. De megváltozott az embertársainkhoz való viszonyunk is?
A Nagymegyeri Kereskedelmi Akadémia diákjai számára a humanitás mindig is elsődleges feladat volt. Iskolánkban már évek óta megrendezzük a „Szent Erzsébet napjától Szent Miklós napjáig“ jótékonysági akciót, amellyel az volt a célunk, hogy advent előtt örömet szerezzünk az idős embereknek, megmelengessük a szívüket azzal, hogy gondolunk rájuk. Az ajándékozás lényege annak eszmeiségében rejlik. A diákok megmutatták, hogy igenis lehet jót tenni nagyon egyszerűen és könnyen, csak egy kis szeretettel kell fordulni egymás felé. Minden egyes alkalommal kellemesen éreztük magunkat az idősek otthonában, jó volt látni a mosolyt, az örömet az idősek arcán, de ugyanilyen jó volt látni tanulóink lelkesedését is. Minden résztvevőt megérintett az a nagyszülő-unoka kapcsolatot idéző hangulat, ami az együtt töltött idő alatt kialakult. Tanulóink megtapasztalták, hogy a másokra való odafigyelés, a másokon való segítés és törődés milyen felemelő érzés, hogy az idősebb generáció tisztelete mennyire fontos. Elgondolkodtató, hogy egy apró figyelmességgel mennyi szeretetet lehet adni és ennek révén mennyi szeretetet lehet kapni, ettől pedig jobb emberekké válhatunk.
Ebben az évben a megváltozott körülmények miatt az oktatás online zajlik, tanulóink nem járhatnak iskolába, nem szervezhetnek közös diákprogramokat, nem készülődhetnek közösen az ünnepekre, nem szervezhetnek jótékonysági akciókat, így sajnos nem látogathattak el az idősek otthonába sem. Azonban ebben a nagyon nehéz helyzetben is tudnunk kell a pozitívumokra fókuszálni. Soha nem volt még olyan fontos mások segítése, mint napjainkban. Az otthonnal a kapcsolatunk nem szűnt meg, sokat gondolunk most is a számunkra oly kedves idős emberekre. Lassan itt az ádvent, ismét ajándékozni fogunk, diákok híján mi, felnőttek. Nem hagyjuk ki ezt az évet sem, csak idén nem a diákok, hanem iskolánk szakácsnői készítik el a finom mézes süteményeket. A korlátozások miatt ajándékunkat sajnos nem adhatjuk át személyesen, be kell érnünk az intézmény alkalmazottainak közvetítésével, de érezzük, hogy most is adni kell, mert az adás kifejezi szeretetünket…
“Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan odaállnak mellé.” (Böjte Csaba)
Ábrahám Margit – főnevelőnő
Obdarovanie nemôže byť ohraničené pandémiou
V súčasnosti sú správy i naše myšlienky podriadené téme koronavírus. Na tieto týždne, mesiace, ba dokonca celý rok 2020 bude ľudstvo ešte dlho spomínať, jednak preto, lebo sme sa stretli s takými opatreniami a obmedzeniami, ktoré mali zamedziť šíreniu koronavírusu, na druhej strane preto, lebo v tejto novej situácii sa od základov zmenil aj náš vzťah k času, zdraviu, učeniu i práci. Ale zmenili sa aj naše vzťahy k ostatným ľudom?
Pre študentov Obchodnej akadémie vo Veľkom Mederi patrila humánnosť vždy k prvoradým úlohám. Už mnoho rokov sa konala dobročinná akcia v čase od „svätej Alžbety do svätého Mikuláša“, ktorej cieľom bolo to, aby sme v období pred adventom potešili seniorov, ktorých hrial pri srdci pocit, že na nich myslíme. Študenti ukázali, že konať dobro je jednoduché a ľahké, stačí keď pre naše medziľudské vzťahy bude typický ľudský prístup. V domove dôchodcov sme sa vždy cítili veľmi príjemne, tešili sme sa, keď sme na tvárach dôchodcov videli úsmev, radosť a rovnako dobré bolo vidieť aj nadšenie našich študentov. Každý precítil hĺbku vzťahu starý rodič – vnúča, pretože práve takúto náladu i atmosféru bolo cítiť počas spoločne stráveného času. Vďaka tomu naši študenti pocítili, aký povznášajúci pocit je pomoc a starostlivosť a aká dôležitá je úcta k staršej generácii. Je na zamyslenie, že takouto drobnou pozornosťou vieme poskytnúť a zároveň dostať toľko lásky, čím sa stávame lepšími ľuďmi.
Tento rok sa kvôli zmeneným podmienkam vyučuje online, študenti nemôžu chodiť do školy, nemôžu organizovať spoločné študentské programy, nemôžu sa spoločne chystať na sviatky, nemôžu organizovať dobročinné akcie, a preto bohužiaľ nemôžu navštíviť ani domov dôchodcov. Napriek tomu sa aj v tomto ťažkom období musíme sústrediť na pozitíva. Ešte nikdy totiž nebolo také dôležité pomáhať iným ako teraz. Náš kontakt s domovom dôchodcov sa neprerušil, veľa myslíme na našich vzácnych starkých. Pomaly sa blíži advent, opäť prichádza čas obdarovania, ale teraz budeme miesto študentov obdarovávať my – dospelí. Namiesto študentov upečú chutné medovníky naše kuchárky. Kvôli obmedzeniam nemôžeme náš darček odovzdať osobne, musíme si vystačiť iba s tým, že ho sprostredkujú zamestnanci domova, ale cítime, že dávať treba aj teraz, lebo obdarovanie vyjadruje našu lásku.
„Buď prejavom…láskavosti; maj láskavosť v tvári, v očiach, v úsmeve, vo vďačnom pozdrave.“ (Matka Tereza)
