„Könnyek és mosolyok határán – búcsú a negyedikesektől a diákotthonban”
Megható és emlékezetes eseményre került sor kollégiumunkban: elbúcsúztattuk a negyedikeseket. Ez az alkalom egyszerre volt szomorú és örömteli. A búcsú pillanatai könnyeket csaltak sokak szemébe, ugyanakkor mindannyian büszkék voltunk arra, hogy kollégista társaink életük egy új, izgalmas szakaszába lépnek.
Az ünnepséget az alsóbb évfolyamok tanulói tették különlegessé, akik megható, személyre szóló idézetekkel, versekkel, a sorok között megbújó érzelmekkel köszöntek el a végzősöktől, felidézve közös élményeiket, a humorral és kihívásokkal teli diákotthonos éveket.
A negyedikesek búcsúja is mély nyomot hagyott mindannyiunkban. Név szerint mondtak köszönetet nevelőiknek, az igazgatóságnak és osztályfőnöküknek a támogatásért, türelemért és gondoskodásért. Szavaik őszintesége és hálája minden jelenlévőt megérintett.
Az ünnepséget apró figyelmességek, személyes ajándékok tették teljessé, amelyek nemcsak emlékként szolgálnak, hanem az összetartozás jelképei is. A közösen átélt pillanatok – a sírás és nevetés váltakozása – még inkább megerősítették, milyen különleges közösség részesei vagyunk.
Bár a búcsú mindig nehéz, hisszük, hogy a közös emlékek sokáig elkísérnek bennünket. A negyedikesek előtt új utak nyílnak, mi pedig szeretettel és büszkeséggel gondolunk rájuk, és kívánjuk, hogy bátran, kitartóan haladjanak álmaik felé.
Cséfalvay Péter
„Na pomedzí sĺz a úsmevov – rozlúčka so štvrtákmi v školskom internáte“
V našej inštitúcii sa uskutočnila dojímavá a nezabudnuteľná udalosť: rozlúčili sme sa so štvrtákmi. Táto chvíľa bola zároveň smutná aj radostná – okamihy lúčenia vyvolali v očiach mnohých slzy, no zároveň sme boli všetci hrdí na to, že naši žiaci vstupujú do novej, vzrušujúcej etapy svojho života.
Slávnostný program obohatili žiaci nižších ročníkov, ktorí si pripravili srdečné vystúpenie. Prostredníctvom dojímavých, osobných citátov a básní sa rozlúčili so staršími spolužiakmi a pripomenuli si spoločné zážitky plné smiechu aj výziev. Medzi riadkami sa niesli silné emócie – úsmev a slzy kráčali ruka v ruke.
Rozlúčka štvrtákov zanechala hlbokú stopu v nás všetkých. Menovite poďakovali svojim vychovávateľom, vedeniu školy aj triednemu učiteľovi za podporu, trpezlivosť a starostlivosť. Ich úprimné slová vďaky dojali každého prítomného.
Slávnosť dotvorili drobné pozornosti a osobné darčeky, ktoré nebudú len spomienkou, ale aj symbolom spolupatričnosti. Spoločne prežité chvíle – striedanie sĺz a smiechu – ešte viac posilnili vedomie, akou výnimočnou komunitou sme boli.
Hoci rozlúčky bývajú ťažké, veríme, že spoločné spomienky v nás zostanú ešte dlho. Pred štvrtákmi sa otvárajú nové cesty a my na nich budeme myslieť s láskou a hrdosťou. Prajeme im, aby kráčali za svojimi snami odvážne a vytrvalo.
