„A tanári pálya minden más pályánál tágasabb, távlatosabb, határtalanabb, s mint a Nílus termékeny vize, túlárad saját partjain.”
(Gyergyai Albert)
433 éve, 1592. március 28-án született Jan Amos Komenský (Johannes Amos Comenius), az első modern szellemiségű európai pedagógus, a „nemzetek tanítója”. Szlovákia-szerte – így iskolánkon is – régi hagyomány, hogy Comenius születésnapján köszöntjük a pedagógusokat. Összekuszálódott jelenünkben felértékelődnek az ünnepek, köztük a pedagógusok idei megünneplése is. A pedagógusnap olyan esemény, amely szinte minden embert érint, hiszen mindnyájunk életében fontos szerepet játszanak/játszottak a tudományokra, emberségre, jóra és szépre oktató pedagógusok.
Nagymegyer Város Önkormányzata 2025. március 27-én rendezte meg hagyományos pedagógusnapi ünnepségét, amelyre a Városi Művelődési Központban került sor. A rendezvény egy zenés műsorral indult, majd Soóky Marián, a város polgármestere mondott köszöntőt, amit az idei díjazottaknak járó kitüntetések átadása követett. Nagy örömünkre a kitüntetettek között ott volt iskolánk elismert pedagógusa, igazgatóhelyettesünk, Tóth Mónika is. A városi ünnepséget követően tanári karunk és nyugdíjba vonult kollégáink iskolánk tanácstermében találkoztak. Pedagógusnapi házi ünnepségünk kezdetén Horváth Erzsébet, iskolánk igazgatónője üdvözölte a megjelenteket, majd a diákok nevében Simonics Titanilla (III.A) – diákdiri-helyettes köszöntötte a tanárokat egy-egy szál virággal, Csíkász Kamilla (III.B) pedig az alkalomhoz illő dallal kedveskedett a tanári karnak.
Horváth Erzsébet igazgatónő ünnepi beszédében korunk egyik nagy kihívásként beszélt a pedagógusi pályáról, amit egy tanár véleményével támasztott alá: „Azt kell, hogy mondjam, leginkább színész vagyok. Kossuth-díj nélkül ugyan, de hitelesen játszom minden körülmény dacára a vidám, kedves, megértő, szeretetteljes, érték- és gyerekcentrikus, következetes, nyitott, együttműködő, önzetlen, lelkesedő, magával ragadó, türelmes, demokratikus, rugalmas, megbízható, empatikus, határozott, közvetlen, készséges, barátságos, innovatív, előítéletektől mentes, segítőkész, alkalmazkodóképes, jó fej pedagógus szerepét.” E szereplista kapcsán önkéntelenül felmerül a kérdés – folytatta beszédét az igazgatónő –, hogy tanulható-e egyáltalán a „jótanárság”, vagy inkább adottság kérdése ez a szakma? Válaszként Lénárd Sándor szavait idézte: „A „jótanárság” tanulható. Vannak képességek, de a munka zöme praxis: elsajátítható. A legfőbb feladatunk érdeklődővé tenni a gyereket a világ dolgai iránt. A mai világban nem kell, hogy a legjobb előadók legyünk, sokkal inkább ismernünk, motiválnunk kell a gyerekeket.” Végül a köszönet szavai következtek: „Köszönöm, hogy olyan tanárok és nevelők dolgoznak iskolánkon, akiknek fontos iskolánk léte, fejlődése ebben az ellentmondásokkal és megszorításokkal teli iskolarendszerben. Hiszem és tudom, hogy közös akarattal, együttműködve teremtünk egy olyan légkörű iskolát, melyre nem lehet nem odafigyelni. További munkátokhoz sok boldogságot és jó egészséget kívánok!”
Igazgatónőnk ezt követően Tóth Mónikát méltatta: „Kedves Mónika, tudjuk, hogy matematikus tanárként felkarolod a tehetséges diákokat és végtelen türelemmel buzdítod a lemaradókat. Emellett nap mint nap bizonyítod, hogy elkötelezett, nyitott és pozitív ember vagy, aki nagy szakértelemmel és tapasztalattal rendelkezik, akire diák, szülő, tanártárs és iskolavezetés egyaránt számíthat. Kitüntetésedhez még egyszer szívből gratulálok, és köszönöm, hogy odaadó igazgatóhelyettesi munkádnak köszönhetően iskolánk mindennapjai zavartalanul telnek.”
A köszöntőt követően ünnepi estebédre került sor, aztán kezdetét vette a kora estig tartó beszélgetések sora és a kellemes hangulatú nosztalgiázás.
