Őszi kalandok nem csak padban ülve! Közösségi pillanatok a diákotthonban – Jesenné dobrodružstvá nielen v školských laviciach! Spoločné chvíle v našom študentskom domove – september a október
Ahogy a nyár melege lassan átváltott őszi szellővé, diákotthonunk újra megtelt élettel. Nemcsak a szobák, de a folyosók, a közösségi terek és a kiskonyha is izgalmas programok színtereivé váltak, mert nálunk az ősz nemcsak a tanulás kezdetét jelenti, hanem új élményeket is.
Szeptember elején elgondolkodtató és humoros fejtörőkel, vetélkedőkkel hangolódtunk össze, majd csapatokat alkotva vágtunk bele a városi kincskeresésbe. Nem is hinné az ember, mennyi titkot rejteget a város, ha odafigyelünk a részletekre – és mi nagyon is figyeltünk!
Közben a kiskonyhában fahéj, alma meg friss sütemény csodás illata keringett. S amíg az őszi kedvencek készültek, nemcsak receptek, hanem kedves élmények is gazdát cseréltek
Meg aztán ott voltak az elsősök – kicsit félénken, de kíváncsisággal telve. Mi pedig gondoskodtunk róla, hogy otthon érezzék magukat. A vidám bemutatkozás, játékos avatás után máris úgy éreztük, mintha mindig is közénk tartoztak volna.
Természetesen az őszi dekorációk sem maradtak el: faragott tökfigurákkal, kedves kis manókkal, falevelekből és termésekből készített díszekkel tettük színesebbé belső közösségi tereinket és a kollégium külső környezetét. A közös munkához mindenki hozzátett valamit, így lett igazán a miénk.
Szeptemberben és októberben érdekes találkozók is zajlottak nálunk, amelyeken fontos témákat érintettünk. Például tűzoltók érkeztek hozzánk előadást tartani, és nemcsak a tűzoltásról, hanem a felelősségről és gyors döntéshozatalról is sokat tanultunk tőlük. Egy másik alkalommal egy egészségügyi szakember látogatott meg minket, hogy a testi-lelki egyensúlyról beszélgessünk, őszintén, tabuk nélkül.
Feledhetetlen közös élmény volt a kisvonatozás. Miközben robogtunk végigrobogtunk a városon, sokat nevettünk, fotóztunk, integettünk a járókelőknek, sőt még énekeltünk is. És a jó közösség kapcsán meg kell említenünk, hogy egy tábortűz mellett egy hangulatos sütögetésre is sor került.
A fentiek alapján elmondhatjuk, hogy egy közösségben megélt, színes, mozgalmas, élményekkel teli időszak van mögöttünk, és megannyi élmény, emlék, amik még évek múlva is mosolyt csalnak majd az arcunkra. közösen megélt pillanatok
Varga Aranka (II.C) és Németh Tünde (IV.B)
Jesenné dobrodružstvá nielen v školských laviciach! Spoločné chvíle v našom študentskom domove – september a október
Ako sa letné teplo pomaly zmenilo na jesenný vánok, náš študentský domov opäť ožil. Ožili nielen izby, ale aj chodby, spoločenské miestnosti a malá kuchynka – pretože u nás jeseň nezačína len učením, ale aj zážitkami. Začiatkom septembra sme sa naladili premýšľavými, no zároveň veselými súťažami a hádankami, a potom sme sa v tímoch pustili do mestského hľadania pokladov. Človek by ani nepovedal, koľko tajomstiev môže ukrývať mesto, keď si všímame detaily – a my sme si veru veľmi dobre všímali! Medzitým sa v kuchynke šírili úžasné vône, obľúbené jesenné dobroty sme pripravovali spolu a vymieňali si aj zážitky. Potom prišli prváci – trochu nesmelo, no s veľkou zvedavosťou. A my sme sa postarali o to, aby sa u nás cítili ako doma. Veselé zoznamovanie, hravá iniciácia – a už sme mali pocit, že sú medzi nami odjakživa. Jesenná výzdoba samozrejme nemohla chýbať: vyrezávanie tekvíc, milé figúrky škriatkov, dekorácie z listov a prírodnín – každý prispel niečím vlastným, a tak sa naše spoločné priestory naozaj stali našimi. Dotkli sme sa aj dôležitých tém: navštívili nás hasiči, ktorí nám porozprávali nielen o hasení požiarov, ale aj o zodpovednosti a rýchlom rozhodovaní. Pri inej príležitosti nás navštívil zdravotník, s ktorým sme diskutovali o telesnej a duševnej rovnováhe – bola to užitočná, úprimná a otvorená debata bez tabu. Jedným z najväčších spoločných zážitkov bola jazda mestským vláčikom – prefrčali sme ulicami mesta, smiali sa, fotili, mávali, spievali – spolu, ako jedna komunita. A keď už hovoríme o komunite – jedno popoludnie sme sa stretli vonku pri pravom jesennom táboráku, kde sme si opekali. Za dva mesiace máme za sebou pestré, rušné a zážitkami nabité obdobie. No najkrajšie na tom všetkom je to, že to neboli len programy – boli to spoločne prežité chvíle. A práve z týchto chvíľ sa stanú spomienky, ktoré nám ešte o mnoho rokov vyčaria úsmev na tvári.
