2023. június 14-17-én 11 tanulónk vett részt egy felejthetetlen kiránduláson Horvátországban. A programokban rendkívül gazdag tanulmányi út a „Határtalanul! – A Kárpát-medence magyarlakta területeinek megismerése – 2023” című pályázat keretén belül a Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatásával és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének szervezésében valósult meg. A négynapos úton három intézmény (a Nagymegyeri Kereskedelmi Akadémia, a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Gimnázium és az alistáli Corvin Mátyás Alapiskola) 45 tanulója vett részt 4 pedagógus kíséretében. A tanulmányi kirándulás célja a Horvátországban élő – mintegy 10 000 lelket számláló – magyarság kultúrájának, történelmének és jelenének, szervezeteinek, életkörülményeinek és nyelvi sajátosságainak megismerése volt.
Horvátország felé tartva elsőként a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyet tekintettük meg, ahol megismerkedtünk a vesztes mohácsi csata eseményeivel, majd koszorút helyeztünk el az áldozatokra emlékezve. Utunk második megállója már Horvátországban, Vukováron volt. Ebben a Duna-parti városban zajlott 1991-ben a jugoszláv polgárháború egyik legvéresebb csatája, amelynek során a támadó szerb hadsereg elfoglalta a hősiesen védekező horvát várost, majd vérfürdőt rendezett a túlélők körében. Vukovárban, ahol számos épület a mai napig magán viseli a háború nyomait, meglátogattuk a szétlőtt állapotban meghagyott és kilátóvá alakított víztornyot, de jártunk a csata horvát áldozatainak emlékhelyén is a helyi temetőben. Ezt követően Csúzára (Suza) utaztunk, ahol a Piros Csizma panzióban szállásoltunk el.
A második napon utunk Szlavónia központjába, Eszékre (Osiejek) vezetett, ahol a Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központ vendégei voltunk, majd megtekintettük a majdnem 100 ezer lakosú, festői szépségű város nevezetességeit. Késő délután a szállásunkra tartva rövid kitérőt tettünk a magyarok lakta Laskóra (Lug), ahol megkoszorúztuk az Ősök jussán elnevezésű szobrot. Csúzára visszaérve pedig a helyi temetőben tettük tiszteletünket Ács Gedeon református lelkész és író sírjánál, aki az 1848/49-es szabadságharc idején tábori lelkész volt.
A harmadik napon Djakovo volt a fő úti célunk, ahol a nemzetközi hírű lipicai ménes egyik telephelyét tekintettük meg, majd az óváros nevezetességei következtek. Hazafelé tartva megálltunk Harasztiban (Hrastin), ahol a helyi református templomban Szenn Péter püspök úr fogadott minket, aki röviden ecsetelte számunkra a település múltját és jelenét. Haraszti után pedig Kórógy (Korod) következett, ahol Tisza István, egykori magyar miniszterelnök szobrát koszorúztuk meg.
Az utolsó napon a Kopácsi-rét (Kopački rit) névre hallgató ártéri természetvédelmi rezervátumot kerestük fel, ahol egy rövid hajóút és egy interaktív tárlat keretében csodálhattuk meg a terület jellegzetes növény- és állatvilágát. Ezt követően már a hazafelé vettük az irányt, s a koraesti órákban szerencsésen meg is érkeztünk. Mindent összevetve elmondhatjuk, hogy egy rendkívül tartalmas tanulmányi út részesei voltunk, amelynek köszönhetően megismerhettük, felfedezhettük egy számunkra eddig ismeretlen, magyarok lakta régió kultúráját.
