„Karácsonyi rege / Ha valóra válna, / Igaz boldogság / szállna a világra.“
(Ady Endre: Karácsony)
November 29-én, vasárnap elkezdődött az ádvent, a karácsonyra való felkészülés, az elcsendesedés és az önvizsgálat négy héten át tartó időszaka. Közben rendbe tesszük és feldíszítjük otthonainkat, gondosan előkészítjük az ünnepi vacsorát, odafigyelünk, hogy ajándék is kerüljön a karácsonyfa alá. És persze hazavárjuk szeretteinket, hogy a szentestén, együtt ünnepeljük az év legsötétebb időszakában reményt és vigaszt hozó fény megszületését.
De képesek vagyunk valóra váltani – Ady szavaival élve – e karácsonyi regét? Úgy, ahogy azt kell, úgy, ahogy azt valahol a lelkünk mélyén érezzük? Vigyáznunk kell magunkra, hogy zakatoló világunk vad zajában meghalljuk a harang csendülését, hogy ne vesszünk el a karácsonyinak titulált zsibvásár ócska csillogásban, ajándékhajszájában, s újabban a világjárvány félelmet keltő káoszában. A megszorító intézkedések és az online térbe kényszerült személyes kapcsolatok időszakának üzenete egyértelmű: itt az ideje úgy igazából magunkba szállni, boldognak lenni, hálát adni, szívből szeretni és a világgal megbékülni!
Különös ádvent ez a mostani a Nagymegyeri Kereskedelmi Akadémián. A járvány miatt üresen konganak az iskola folyosói, nem szűrődnek ki az osztályokból a tanári magyarázatok, feleletek foszlányai, nincs dübörgés a tornateremben, a kicsöngetést követően nem áramlik zsibongó diáksereg az egyik osztályból a másikba. Egyedül a tanárok üldögélnek magányosan számítógépeik előtt, a kibertéren keresztül kommunikálva kényszerű otthoni fogságra ítélt diákjaikkal. A nagy ürességben önkéntelenül is felmerülnek az emberben az előző tanévek ádventi eseményei, képei, amikor tanár, diák és alkalmazott együtt élte meg az ünnepi készülődés mozgalmasságát, a várakozás szépségét. S hogy mi minden zajlott itt le röpke néhány hét alatt az elmúlt években? Először is ünnepi díszbe öltöztettük az iskola épületét, aztán részt vettünk a közös gyertyagyújtás meghitt szertartásán, ahonnan továbbvittük az ádventi lángot az osztályokba, majd együtt örültünk a Mikulás érkezésének, karácsonyi vásárt szerveztünk, ellátogattunk több nagyváros karácsonyi vásárára, és ünnepi osztályfőnöki órákat tartottunk. Meg kell említenünk továbbá a kollégisták és nevelőik által szervezett adománygyűjtő és humanitárius akciókat, a gyermekotthonokban, speciális intézetekben és idősotthonokban tett látogatásokat, a nagy örömmel készített mézes süteményeket és kézműves ajándéktárgyakat, valamint a város katolikus és református templomaiban előadott ádventi zenés-irodalmi műsorokat. Idén, a diákok távollétében a tanárokra hárult a régi szokások, szertartások felidézése. Internetes magányunkban szükségünk is van egy kis feltöltődésre, közösségi élményre. Közösen gyújtottuk meg tehát az első gyertyát az ádventi koszorún, amit egy kellemes hangulatú, teázással egybekötött beszélgetés követett. A Mikulás számunkra is tartogatott ajándékot a puttonyában, és természetesen egy kis karácsonyi és óévbúcsúztató ünnepség is szerepel még a terveink között.
Az egészségügyi dolgozókra a mai járványos időkben különösen nagy nyomás hárul. Intézményünk már tavaly egy szál fehér virággal fejezte ki köszönetét áldozatos munkájukért, emberséges hozzáállásukért, amit diákjaink személyesen adtak át minden Nagymegyeren dolgozó orvosnak, egészségügyi nővérnek, betegápolónak. Idén mindezt nem tehettük meg, de legalább szóban szeretnénk kifejezni köszönetünket a kitartásukért. Békés, szép karácsonyt kívánunk nekik!
Az utóbbi hónapok történései rádöbbentettek bennünket arra, hogy mennyire fontosak a családi és közösségi kapcsolatok. Éppen ezért azt kívánjuk, hogy hamarosan ismét találkozhassunk, hogy iskolánk ismét teljen meg vidámsággal, boldogsággal és szeretettel.
Papp László – az iskola pedagógusa, Ábrahám Margit – főnevelőnő
Keď všetko stíchne…
29. novembra – v nedeľu – sa začal advent, štvortýždňové obdobie príprav na vianočné sviatky. Spočíva nielen v zamyslení sa nad ich podstatou, ale aj vo vianočnej výzdobe našich domovov, príprave vianočného menu a samozrejme aj v obdarúvaní sa. Najväčším požehnaním je však pre nás prítomnosť našich najbližších v tomto najtmavšom období roka.
Dokážeme však ešte precítiť čaro Vianoc? Zabudnúť na honbu za množstvom darčekov, na zbytočný, často až gýčový ligot, vonkajšiu pozlátku a nenechať sa ovládnuť svetovou zdravotnou pandémiou? V období mnohých obmedzení a online vzťahov namiesto tých osobných máme čas sa ponoriť do vlastného vnútra, snažiť sa byť šťastní, mať rád a vyrovnať sa aj s pocitmi i negatívami okolitého sveta.
Tento advent je netradičný aj na Obchodnej akadémii vo Veľkom Mederi. Kvôli pandémii zívajú triedy, chodby i celá budova prázdnotou. Iba pedagógovia sa snažia spred svojich počítačov sprostredkovať svojim študentom učivo. Pociťujúc prázdnotu sa nám v pamäti vynorili adventné zvyky z predchádzajúcich rokov. Škola sa v tomto období odela do sviatočného, zúčastnili sme sa spoločného zapaľovania sviečok, ktorých svetlo sme preniesli do svojich tried, spoločne sme sa tešili na príchod Mikuláša, usporiadali sme vianočný trh, navštívili sme vianočné trhy vo viacerých veľkých mestách, mali sme slávnostné triednické hodiny. Nedajú sa nespomenúť ani zbierky obyvateľov školského internátu a ich vychovávateliek a humanitárne akcie realizované pre detské domovy, špeciálne ústavy, ďalej návštevy domovov dôchodcov, pre ktorých s veľkou radosťou zhotovovali medovníky i drobné darčeky. Svojím hudobno-literárnym programom sa predstavili aj v kostoloch katolíckej a reformovanej cirkvi. Tento rok sa o pokračovanie v tradíciách snažili pedagógovia. Nakoľko „vo virtuálnom svete“ ešte viac túžime po spoločných zážitkoch, zišli sme sa pri zapaľovaní prvej adventnej sviečky a následnom spoločnom posedení. Aj Mikuláš nám pripravil drobné prekvapenia vo svojom batohu a spomedzi našich plánov nemôže chýbať ani vianočné posedenie a rozlúčka so starým rokom.
V tomto neľahkom období spočíva veľká ťarcha na pleciach našich zdravotníkov. Uplynulý rok sa im našu ustanovizeň poďakovala bielym kvetom za ich obetavú prácu a ľudský prístup, študenti tak učinili osobne všetkým lekárom, sestričkám, opatrovateľom pôsobiacim vo Veľkom Mederi. Tento rok nám to nie je umožnené, tak im aspoň takto chceme poďakovať sa výdrž a zaželať im pokojné a šťastné prežitie vianočných sviatkov.
Počas udalostí uplynulých mesiacov sme si uvedomili, nakoľko sú pre nás dôležité rodinné a medziľudské kontakty. Práve preto si želáme, aby sme sa mohli čo najskôr stretnúť, aby sa naša škola rozozvučala hlasmi študentov.
„Pamätaj si, že ak nenájdeš Vianoce vo svojom srdci, určite ich nenájdeš pod stromčekom.“
